hátra ars

nincsis leó

a kutyámról fogok csak írni ezután, egészen addig, amíg el nem pusztul, kiszámítottam, hány könyvet adok ki belőle, hány címmel növeli bibliográfiám, szép hosszú nagy testű a kutyám, telik belőle, szétszedhetik a finnyás kritikusok, ebcsont beforr, ha kell, szőrével, de harci kutyának is

<P align=right><EM><A href="http://alkarpatraz.blogter.hu/?tag_id=9942">nincsis leó</A></EM></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>a kutyámról fogok csak írni ezután, egészen addig, amíg el nem pusztul, kiszámítottam, hány könyvet adok ki belőle, hány címmel növeli bibliográfiám, szép hosszú nagy testű a kutyám, telik belőle, szétszedhetik a finnyás kritikusok, ebcsont beforr, ha kell, szőrével, de harci kutyának is megteszi, a támadóm torkának ugrik, de engem is kordában tart, visszahozza, amit túllövök a célon, aki kutyát ír, az mást többé nem vethet papírra, mert kutyát írni felelősség, amíg játékos kölyök volt, mindent elnéztek neki, de ideje már nem titkolhatom szembetűnő jegyeit, nem tudom, meddig leplezhetem, hogy nem fajtiszta, mert biztosan nem hagyja ki a postást, egész életében a legyőzősére készült, s amikor azt gondolom a kutyámról, végét járja, elővánszorog az asztal alól, hanyatt vágja magát, hogy a levélkihordó kényelmesen halálra marhassa</P> <P align=justify><BR>a macskámról fogok írni ezután, egészen addig, amíg el nem pusztul, kiszámítottam, hány könyvet adok ki belőle, hány címmel növeli bibliográfiám stb., stb., onnantól más, hogy egészen aprócska a drága, sokra nem telik belőle, észre sem veszik a kritikusok, ravasz, amit a doromboló jószágom művel a levélkihordóval, megfogja, de nem öli meg, végignyúlik puha hasán a macskám, kényelmesen két lába közé veszi a remegő postást, aki ijedségszaggal tölti meg kis szobámat, amikor menekülésre emeli a fejét a szerencsétlen, pofán praclizza a macskám, jól elvonja a figyelmét, nincs más dolgom azontúl mint a szédült postás táskájából előbányászott leveleket átmásolása</P>