erő-, tér- és időszakos peridiotika

A horror esztétikája: Bíborhegy

2017/08/12. - betűzte: alkarpatraz

Szellemek márpedig vannak! - Filmkritika

biborhegy-film.jpg

Film: Bíborhegy (Crimson Peak) magyarul beszélő amerikai horror, 2015. Filmkritika

Hidi Tünde 

A horror esztétikája — Bíborhegy

Guillermo del Toro, a horror és a fantasy műfajainak filmes guruja a Mimic-kel és a Hellboy-szériával szerzett komoly népszerűséget a zsáner rajongói körében, mígnem A faun labirintusa az egyöntetű szakmai elismerést és az Oscar-díjat is meghozta neki.

Bíborhegy (Crimson Peak) című 2015-ös romantikus horrorjához — melynek co-producere és egyik forgatókönyvírója is ő — a klasszikus rémtörténet-hagyományból merített inspirációt,  ötvözve a thrillerre jellemző pszichológiai megközelítést a félelemkeltés primerebb, rémisztő lények által előidézett módjaival. Mozijának közvetlen műfaji előképei a 60-as évek klasszikus hollywoodi horrorfilmjei. Del Toro ezzel az alkotásával mesterei előtt kívánt tisztelegni, ám egyszersmind megalkuvásmentes alternatívát nyújt a zsigeri undorra és olcsó ijesztgetésre építő kommersz horror helyett.

Horror igényeseknek

A narratív keretbe helyezett történet jól ismert toposzok és sémák mentén építkezik, ugyanakkor ezek egy részének újraértelmezésre is kísérletet tesz a rendező, elsősorban a genderszempont beemelésével és a pszichológia újabb eredményeit hasznosítva. Ez a posztmodern eklektika sajátos karaktert ad a filmnek, s ennek köszönhető, hogy habár ismerős világba csöppenünk, a Bíborhegy mégsem tűnik utánérzésnek.

A műfaj jól ismert jegyei közül az elátkozott ház motívuma jelenik meg leghangsúlyosabban a filmben. Allerdale Hall (Bíborhegy, ahogy a népnyelv nevezi), az organikus létmódú ódon kastély olyan imaginárius tér, amely nem csupán kitüntetett helyszíne a cselekménynek, hanem egyfajta kivetülése a szereplőket gúzsba kötő tudattalan félelmeknek és fájdalmas emlékeknek. A kastély nagy műgonddal megalkotott — számítógépes grafika nélkül, hagyományos módon felépített — belső terei lenyűgözőek. A film egyik legfőbb erénye éppen ez a pazar, már-már túlcsorduló vizuális kifejezésmód, mely által az épített környezet és a tárgyi világ jelentős része nem egyszerűen színhelyként, illetve díszletként funkcionál, hanem metaforikus szerepe van, sőt szinte párhuzamos narratívát képez az elbeszélés hagyományos módjai mellett.

A cselekmény a sokféle világmagyarázatra nyitott századvégen indul: az angol főnemesi Sharpe-testvérek, Thomas (Tom Hiddleston) és Lucille (Jessica Chastain), valamint az amerikai self-made man, Carter Cushing (Jim Beaver) találkozásakor két különböző világ összeszikrázásának lehetünk tanúi.

Cushing kemény munkával alapozta meg üzleti hírnevét és tetemes vagyonát, ám legféltettebb kincse egyetlen lánya, az éles eszű, regényírói pályára készülő Edith (Mia Wasikowska). Sir Thomas Sharpe-nak viszont a rangján kívül szinte semmije nincsen, s hogy elkerülje a teljes egzisztenciális összeomlást, befektetőket próbál találni bányagépe megépítéséhez, mellyel felszínre hozná a birtokán található értékes vörösagyagkészleteket.

Vizuálisan is jól elválik a két élettér: az amerikai nagypolgári házak meleg fényei, elegáns és praktikus enteriőrjei, Edith aranyszínű ruhái és mézsárga haja a megismerhető, szerethető otthonvilág hangulatát idézik meg, míg a baronet és húga fekete-vörös viselete, ódivatú megjelenése már az első képkockákon előrevetíti a csak jóval később feltűnő Bíborhegy dermesztően komor, s szinte időn kívüli, életidegen tereit.

A képi megjelenítés mellett egy titokzatos, nehezen értelmezhető túlvilági figyelmeztetés is utal az idegen világ veszélyességére. Edithet anyja szelleme kétszer is felkeresi, hogy elmondja, maradjon távol a Bíborhegytől. Csakhogy a lány számára dekódolhatatlan az üzenet, hiszen sosem hallott ilyen nevű helyről (a figyelmeztetés funkciója persze ettől még nagyon is lényeges, hiszen feszültséget ébreszt a nézőben és baljós árnyat vet az elkövetkezendő eseményekre).

A kékszakállú herceg nővére

Miként Edith anyjának szelleme, a későbbiekben felbukkanó kísértetek sem ártó szándékúak, csupán a megjelenésük félelmetes. Egy idő után a néző már bele sem remeg a nagy dirrel-dúrral előbújó és kissé erőszakos szellemek feltűnésébe. Eredeti megoldás, hogy a túlvilági lények vizuális megjelenítése asszociatív és egyénre szabott: a feketekolerában elhunyt anya fekete, szőrös pókot idéző alakot ölt, míg a Bíborhegy halottainak szellemtestét vörös agyag vonja be.

Annál vérfagyasztóbb viszont a húsvér Lucille Sharpe merev pillantása, elejtett félmondatai, visszafojtott indulata. Hamar kiderül, hogy ebben a rémmesében nem a túlvilági szellemeket kell majd legyőznie a hősnőnek. A történetben egyébként sincs jelen a metafizikai értelemben vett abszolút gonosz: a Sharpe-testvérek rideg és erőszakos gyermekkora bőséges magyarázattal szolgál a későbbi személyiségtorzulásokra és neurózisokra. Lucille pszichoszexuális zavaraiban pedig az elfojtott ösztöneit perverziókban kiélő, meghasonlott és képmutató erkölcsű viktoriánus kor devianciája tükröződik.

A vágy titokzatos tárgya: a férfi

Üdítő és zseniális húzás, hogy horrorban bevettnek számító tipizálással szemben a megmentőjére váró passzív nő szerepét ezúttal a férfi főhősre osztották.  A sármos Thomas Sharpe mindenekelőtt a körülötte és érte viaskodó erős nők vágyának tárgya. Vonzó és tehetséges ugyan, ám híján van annak a belső erőnek és elszántságnak, mely által irányíthatná a sorsát. Semmivel sem önállóbb, mint azok a mechanikus bábuk, amiket a műhelyében fabrikál. Felesége és nővére erőterében sodródik, s még az események mindent eldöntő tetőpontján sem képes belátni, hogy Edith és Lucille világának nem létezhet metszéspontja.

Szellemek márpedig vannak

A pazar kivitelű elátkozott kastély remek helyszín a dinamikus és teátrális jelenetekhez, a néző alig várja, hogy működésbe lendüljenek az artisztikus szerkezetek, feltáruljanak a bezárt szobák, recsegjen-ropogjon az ódon ház, felbugyogjon a vérrel analóg vörös agyag. És nem is kell csalódnia, del Toro egyetlen előreutalást, finom jelzést sem hagy beváltatlanul, precízen egymásba ölti a szemeket. A film lezárása talán épp emiatt nem okoz meglepetést. Az utolsó jelenetben azért megenged magának egy cseppnyi humort is rendező, pont annyit, amennyi még nem veszélyezteti a történet komolyan vehetőségét. Mert az azért tényleg jó poén, hogy a romantikus horrorok változatos szúró- és vágóeszköz-arzenáljának szerepeltetése után egy közönséges ásó tesz pontot a történet végére. A nyers erő diadalmaskodik az önismétlő, kiüresedett retorikán.

Ez az ütős pont a történet végén azonban nem lezárás, inkább afféle hármaspont, a rendező nem engedheti, hogy a szellemvilágot értelmét és erejét vesztett rekvizitumnak tartsuk. A narráció visszavezet a kerethez, a kísértetek létezésének kinyilvánításához, mert ahogy a klasszikus horror vallja: a gonoszt le lehet ugyan győzni, de sohasem lehet végleg elpusztítani.

Ami a színészi játékot illeti, a főszereplők tisztességes teljesítményt nyújtanak. Valódi lehetősége a brillírozásra talán csak Chastain-nek lett volna, ő viszont egy visszafogottabb, eszköztelenebb gonoszt hoz, mint amit a néző esetleg elvárna. Tom Hiddlestone-nak leginkább azért jöhetett jól a bárgyú baronet szerepe, hogy a beskatulyázó Loki-karakter (Thor-széria) után egy új, ha mégoly halvány színt mutathasson meg magából. S habár Mia Wasikowska kosztümös filmben eleve jó választás, ezúttal ő sem vitt túl sok erőt a karakter megformálásába.

Meglehet, hogy nem rágjuk tövig a körmünket az izgalomtól a Bíborhegyet nézve, s a filmtörténet leggusztustalanabb és legelvetemültebb kísérteteit sem itt találjuk, de ha míves látványra és finom borzongásra vágyunk, érdemes rászánnunk 2 órát del Toro hommage-ára.

biborhegy-crimson-peak.jpgBíborhegy (Crimson Peak) magyarul beszélő, amerikai horror, 119 perc, 2015.

3 komment

fe Lugossy László: SPONTÁN VÁLOGATÁS (1999-2017)

2017/01/15. - betűzte: alkarpatraz

feLugossy László

fe lugossy lászló: akt kívancsiskodókkal

SPONTÁN VÁLOGATÁS (1999-2017)

- Godot Galéria - Totális jelenlét -

Megnyitó: 2017. január 20-án 19 órakor
Megnyitja: feLugossy a Távolból
Megtekinthető: február 11-ig keddtől péntekig 9 és 14, szombaton 10 és 13 óra közt

Totális jelenlét


„Vannak helyzetek, amikor a jelenlét és a más helyen tartózkodás összhangja tökéletes mély értelműséget jeleníthetnek meg, ha az eredőt, a közös nevezőt érzékenyen félretesszük. Tetemes mennyiségek a minőségek sziporkázó arányában. Lehetek-e annyira elvont, hogy fizikai jelenlétemet másképpen és jámborul is képviseljem?”  (A jelenléti hűség kedvérért)
 
A Godot Galéria 1999 óta létezik. Ezért a galéria egyik legfontosabb művészével úgy döntöttünk, hogy 19 művet válogatunk ki tőle az elmúlt 19 esztendőből. Ezeket láthatják most.

fe-logossy-onarckep-spatulaval.jpgfe Lugossy László kezdetben fényképészetet tanult. A képzőművészet mellett filmmel, irodalommal és zenével is foglalkozik. Alapítója a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, 1980–1986-ig az A.E. Bizottság zenekar tagja. Létrehozza az Inkaszámtan alkalmi társulatot (1983), barátaival megalakítja az Új Modern Akrobatika music-performance (1985–1992) és a Batu Kármen zenekart.  A képzőművészettel 17 éves kora óta foglalkozik. A 60-as évek közepén ef Zámbó Istvánnal Kecskeméten egy klubot hoztak létre, ahol kiállításokat, irodalmi esteket, beatkoncerteket szerveztek és azokban közreműködőként fel is léptek. Ekkor született meg a 1968-tól 1977-ig rendezett szentendrei szabadtéri kiállítások ötlete is. Korai kecskeméti évei alatt Tóth Menyhért festészete volt nagy hatással rá. A 70-es évek elejétől állít ki rendszeresen. A modern művészetről alkotott elképzeléseit ösztönös művészeti kifejezésekkel való kísérletezéssel tágítot ta. A kollázstech-nika felhasználásával rajzol, fest, fotót applikál, videófilmet készít, emellett költői szövegeket is ír. Munkásságában szorosan összefonódik a képzőművészi kifejezés a költészettel, zenével és mindenféle kreatív tevékenységgel. Kezdeti, kísérleti időszakában vált művészetalkotó tevékenységének leg-meghatározóbb vonásává a szabad, természetes és spontán megnyilvánulás. Képi fantáziában, ötletekben oly gazdag, hogy munkásságát nem lehet egymástól elkülöníthető korszakokra osztani, legfeljebb technikai szempontból beszélhetünk bizonyos képciklusokról (Finom c. sorozat, Azonos lények, különféle szenvedések c. sorozat). A kelet-európai underground avantgarde tipikus képviselője, aki felfogásban, minőségben és megjelenési formában egyaránt új műtárgytípus megteremtésére törekszik. Gyakran leegyszerűsített, neoprimitivista stílusban dolgozik, de a hagyományos műfaji kereteket átszakító művészeti kísérletein belül hangköltemények, nyers-hús-kompozíciók, happeningek, performance-ok, ready made-k, objektek, environment-ek is jelzik sokrétűségét. Stílusában a pop art direkt tárgykultusza gyakran keveredik a grafittik szókimondó szexuális jelképrendszerével is. A magyar művészetben egyedülálló őszinteséggel tálalja fel - mindenféle illúziótól és szemérmességtől mentesen - a legnyilvánvalóbb dolgokat, amely a ma legvalóságosabban létező kelet-európai, fejlődésben visszamaradt társadalmak jellemzője. ~ a jellegzetesen földközeli paraszti és kispolgári világ, a kiürült folklór és a másodosztályú modernizmus keveredéséből egy sajátos, asszociációkban gazdag univerzumot épít fel (Háztáji szeánsz, Nemzetközi haldokló). Az egyedi műalkotás létrehozása helyett célja a tárgyak lappangó erejének megmutatása. A lepusztult külvárosi környezet banális tárgyaiban, a háztáji állat ok, a konyha, a nejlonszatyor, a hidegen villózó neoncső, a szakadt fólia és a vadonatúj, csillogó alumínium vizesvödör stb. eklektikusan összetákolt maradványaiban ősi, archaikus értékeket keres. A hétköznapi lét hulladékaiból a harmadik világ kultikus-mitikus asszociációi mintájára teremti meg ritualizált közhelyszituációit. Művészetében a tárgyi hordalékok asszociációi mítoszként és ellenmítoszként egyaránt értelmezhetők. A jelképek és banalitások keveredését, elhanyagolt trágárságát és zilált tákoltságát kíméletlenül és mégis szeretetteljesen laza, nyájas és elfogadtató módon tárja szemünk elé a művész. Dadaista művészelődeitől, Tristan Tzarától és Marcel Duchamp-tól különbözve nem provokálni, inkább hatni kíván, amikor az élet láthatatlan dimenzióit teszi láthatóvá. - artportal.hu

Tovább Szólj hozzá!

Magyar művészek és a számítógép

2016/06/20. - betűzte: alkarpatraz

egy kiállítás rekonstrukciója - magyar számítógépes művészet

Magyar művészek és a számítógép

szamitogepes-muveszet.jpg


Magyarországon most először lesznek láthatók azok a számítógépes képzőművészeti munkák, melyeket az alkotók:

Böröcz András,  Gábor Áron,  Galántai György,  Révész László László,  Sugár János,  Waliczky Tamás,  Hegedűs Ágnes,  Kiss László és Hannawati P. Ráden

Joël Boutteville francia kurátor felkérésére 1990-ben Lille-ben mutattak be.

A 25 évig elveszettnek hitt, a magyar számítógépes művészet kezdeteit megjelenítő, nagyméretű fotónyomatokat, videókat, számítógépes animációkat tartalmazó kiállítás anyagát az Artpool segítségével sikerült felkutatni és végleg hazahozni.

A Magyar Nemzeti Galériában, június 23-án 17 órakor megnyíló kiállítás az 1990-es franciaországi bemutatót a korabeli magyar számítógépes művészeti eseményeik (Digitart 1986, 1990; Dialogue Ordinaire 1987 stb.) kontextusában jeleníti meg. A kiállítás, valamint a kísérő katalógus, reményeink szerint, egyben a műfaj magyarországi történeti feldolgozásának is nyitánya lesz. A kiállítás a korabeli alkotók és szervezők részvételével nyílik meg.

Egy kiállítás rekonstrukciója

Sinclair ZX Spectrum, Atari ST, IBM AT és XT, Commodore 64 – többnyire ilyen típusú számítógépeken készültek az 1980-as évek második felében Magyarországon született komputerművészeti alkotások. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a médium hazai képviselőinek első, 1990-ben külföldön rendezett csoportos bemutatkozásának rekonstrukcióján keresztül ad átfogó képet a magyar számítógépes művészet rendszerváltás előtti történetéről.
 
A számítógépes művészet magyarországi történetének korszakos összefoglalására elsőként egy 1990-ben, kilenc meghívott művész részvételével Franciaországban rendezett kiállítás vállalkozott. A lille-i Fête de l'image (Képünnep) programsorozat részeként, az új médiaművészet jeles kurátora, Joël Boutteville által összeállított Les Artistes hongrois et de l’ordinateur (A magyar művészek és a számítógép) című tárlat a szocializmus utolsó éveiben Magyarországon kibontakozó digitális művészet minden lehetséges területét (komputergrafikát és -animációt) felölelte. A kiállítás kilenc magyar művész (Böröcz András, Gábor Áron, Galántai György, Hegedűs Ágnes, Kiss Llászló, Hannawati P. Ráden, Révész László László, Sugár János és Waliczky Tamás) műveiből a Boutteville által válogatott mintegy százhúsz műtárgyat 1990 és 1991 között még két másik helyszínen (Étampes-ban és Helsinkiben) is bemutatták.
 
A szocializmus utolsó éveiben született magyar komputerművek újdonsága a képzőművészet hagyományos intézményi struktúráján való kívülállásukban ragadható meg. A művészet szabadságát hirdető üzenet az államszocializmus bukása és a nyugati típusú politikai berendezkedés konszolidációját követően azonban veszített jelentőségéből és egyre kevésbé volt aktuális. Huszonöt évig senki sem firtatta, hogy mi lett a kiállított művek sorsa. A sokáig elveszettnek hitt alkotásokat azonban Joël megőrizte, és a művek 2016 elején visszakerültek Magyarországra. A hazai médiaművészet-történet mérföldkövének tekinthető franciaországi bemutató hatással volt a technikai képpel folytatott 1990 utáni magyarországi kísérletekre, a médiumnak a megváltozott kultúrpolitikai klímában, a rendszerváltás után betöltött szerepére és előkészítette az utat a digitális kultúra intézményes keretek közé emeléséhez.
 
Az utóbbi időszakban az új médiaművészet korai korszakát egyre fokozottabb nemzetközi érdeklődés kíséri, jóllehet Magyarországon ez idáig még nem szenteltek önálló bemutatót a témának. A Magyar Nemzeti Galériában látható tárlat a Joël Boutteville által negyed évszázaddal ezelőtt kiválasztott anyag rekonstrukcióján keresztül a médium nemzetközi kontextusba állításával tágabban is foglalkozik a digitális képalkotást forradalmasító magyar származású úttörők munkásságával és átfogó képet ad az 1970-es évek közepén Magyarországon kibontakozó számítógépes művészet első, a rendszerváltásig tartó korszakáról.
Az 1975 és 1981 között Magyarországon született komputerművészeti kísérletek (többek között Bartók István, Bódy Gábor, Csízy László, Háy Ágnes, Kismányoky Károly és Száva Gyula alkotásaival) mellett a közönség megismerkedhet a digitális képalkotást forradalmasító magyar származású úttörők munkásságával.
A kiállítás első részében a komputerművészeti pályázatok kapcsán felelevenítésre kerül a médium hazai recepciója: betekintést nyerhetünk a digitális kultúra történetébe, valamint megismerhetjük a Szépművészeti Múzeum 1986-ban rendezett Digitart kiállítását.
 
A korszak magyar komputerművészete a szocializmus utolsó éveiben, a felpuhult kádári diktatúra nem hivatalos művészeti közegében dolgozók számára lehetővé tette, hogy ideológiamentesen alkossanak valami korszerűt. A számítógéppel létrehozott művek kívül estek a képzőművészet hagyományos intézményi struktúráján, kiállításukhoz nem volt szükség egy őket hatóságilag véleményező hivatalos szerv, a Képzőművészeti Lektorátus engedélyére. Nem voltak a kialakult kánon részei és esetükben nem érvényesültek azok a megítélésükhöz szükséges egyezményes sémák sem, amelyek alapján kötni lehetett volna őket bármilyen korábbi hagyományhoz. Nemcsak a létrehozásukhoz szükséges eszközök, de a művek hordozója is megfoghatatlan volt – egy mágneslemezen például bárhova eljuttathatók voltak. A számítógép demokratizálta a művészetet, szabadsággal ruházta fel az alkotókat és megszüntette a művészeti ágak között a szocialista kultúrpolitika által mesterségesen felállított hierarchiát.
 
A kiállításhoz kétnyelvű (magyar és angol) katalógus készül.
 
A kiállítás kurátora: Orosz Márton, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze

Szólj hozzá!

Zalán Tibor Arctalan

2016/06/01. - betűzte: alkarpatraz

A klasszicizálódott Zalán újra az avantgárd térfélen? Mint 30 éve? Természetesen nem nagyra tartott barátunk arctalan - ez kötetének a címe.

Az undorgrund művészeti MERSZ KLUB meghív

ZALÁN TIBOR

ARCTALAN

című irodalmi estjére

Zárójelentés

Fél az éjszakától
Ez is egy pont ahová eljutni lehet
Befelé szűköl
Már nem az álom többé nem a lebegés
Már nem kiváltása szaros napoknak többé
Feladat mely a túljutást célozza meg
A menekülés útvonala valahogy valamikor összezárt
A gyomorban forró ököl
A kezekben ujjaknál végződő folyamatos remegés
A teraszról a pokolra látni
Folyékony szurokban fürdetik az angyalokat
Szárnyuk akár az olajkatasztrófa béna madaraié árván lecsüng
A laptop monitorján kódolhatatlan üresség
Belenyúl ráolvad a kezére a ragacsos anyag
Visszarántja de már fertőzést kapott 
A rossz elhallgatásoktól
Ki kell vakolnod a temetőt súgja valaki

 ________________________

Bejövetel: 18h. Program: 19h

A belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan.

Dohányzó helyiség, korrekt árú büfé.

Ne hozz be saját italt, kisgyereket, kutyát.

Megnyílt a Dada Bazaar: válogatott szépirodalom, művészet, filozófia stb.

(Vásárlásoddal a klub fenntartását támogatod.)

 

  1. június 3. (péntek)

Mersz Klub, Budapest VIII., Csobánc u. 10.

(szuterén utcai helyiség, vasajtóval)

 

Támogató: a Szépírók Társasága

Az irodalom mai kontextusai / NKA

TISZTELT MEGHÍVOTTAK!

EZ A MERSZ MŰVÉSZETI KLUB KÖRLEVELE. AKI LE AKAR ÍRATKOZNI RÓLA, JELEZZE. KÖSZÖNETTEL: TRICEPS (LANTOS LÁSZLÓ), KLUBVEZETŐ

Tovább Szólj hozzá!

Picasso, magyar avantgárd irodalom

2016/04/23. - betűzte: alkarpatraz

a magyar avantgárd irodalom árverésen, szamizdat könyv, kiadvány - picasso budapesti kiállítása

PICASSO - Alakváltozások 1895-1972
2016. április 22. - július 31.
Magyar Nemzeti Galéria - Budavári Palota, A épület

Picasso újra Budapesten

picasso.jpgUtoljára tíz éve, 2006 szeptemberében volt kiállítása  Budapesten: a Szépművészeti Múzeumban került bemutatásra a Picasso szerelmei c. összeállítás. Élvezhető anyag volt, szakmailag értékesen és közönségbarát módon összerakva. Talán csak kép volt egy kicsit kevés, pontosabban: jelentős művekben szűkölködött  valamelyest a tárlat. Nem így a 2016-os, amely a XX. század egyik legnagyobb hatású művészének szenteltek. Címe:

Picasso - Alakváltozások, 1895-1972

Anyagát a párizsi Musée national szervezve a nagyar fővárosba a Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve. Április 22-től látogatható Budapesten.

Több mint 100 műalkotás, festmények, rajzok és szobrok. Pablo Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli a vernisszázs. A kiemelt téma: az emberi alak megformálása és a megformálás változása az időben. A bemutatott anyag zöme, 74 alkotás a Musée national Picasso gyűjteményéből érkezik, de szerepelnek művek a világ több nagy múzeumából is, így a budapesti kiállítás megrendezéséhez kiemelkedő remekművek kölcsönzésével járult hozzá a jeruzsálemi Israel Múzeum, a baseli Beyeler-gyűjtemény, a berni Kunstmuseum, a moszkvai Puskin Múzeum és a stuttgarti Staatsgalerie. A kiállításon látható lesz még a budapesti Ludwig Múzeum három festménye, valamint egy válogatás a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött európai rangú metszetanyagból.

Avantgárd irodalom a kalapács alatt

kassak-avantgard-budapest.jpgAz avantgárd kiadványok a műtárgypiac kevésbé felfedezett területét képezik, de most... Mint a témához kicsékét és konyítók és gyakorló sznobok is tudják, az avantgárd irodalom Magyarországon a két világháború közti időszakban virágzott mint ellenkultúra. Az avantgarde alkotások viszonylag kis példányszámban jelentek. Az avantgárd irodalom és képzőművészet gyakran összefonódott a könyvekben, Kassákhoz kötődnek azok a példák, amikor e két terület a legszorosabb kapcsolatban állt: az 1926-os Tisztaság könyvének a tartalom és a borító is Kassák munkáját dicséri. Ezen kívül is érdemes megemlíteni más kiemelkedő művészeket is, akik az 1910-es, '20-as és '30-as évek avantgárd irodalmának könyvborítóin dolgoztak. Bortnyik Sándor illusztrálta például Barta Sándor Vörös zászló és Kassák Lajos Tragédiás figurák című kötetét is 1919-ben.

Úgy tűnik, hogy manapság újra a figyelem középpontjába kerülhet az avantgárd irodalom. Ezek a kis példányszámban megjelent művek, melyeknek a terjesztésük is limitált volt (sokszor olyan helyekre korlátozódott, mint az Andrássy úton működött Mentor Könyvesbolt), manapság többek között a Kassák Múzeumnak, a XX. század első felének avantgárd művészetére koncentráló kiállításainak köszönhetően kerülnek a figyelem középpontjában. Az ajánlóban bemutatott alkotások mind licitálhatóak lesznek a következő hetek budapesti aukcióin.

Szólj hozzá!

Mondom szöveg befejezés

2016/04/20. - betűzte: alkarpatraz

Tábori Elemér

Mondom szöveg befejezés

gyanánt egyidejűleg az abbahagyás mámorával. Vannak alkonyati idők, midőn a szövegbefejezés, mondom, adatik. Aláírom, aláteszem. Alátétszöveg. Repülő szövegcsészealj. Ufó jéghegy.

Performance: minden csésze alján versidézet. Akkor kell elolvasni, amikor csészében a forró kávé. Felborítod a protokollt. Leforrázod a combodat. Sziszegve szolgálsz versidézetet felolvas. Mondod szöveg.

Mondom szöveg befejezés, hogy nem lesz csattanó. Nem lesz csattanógacsucsu. Csucsukd be a szövegablakot. Most. Mondom. Abbafejezés. Ablakbefejezés.

Hová való vagy? Pörformanszi? Chanti-manysi?. Finnugorj ki az ablakon. Az abLaokoon. Ahol lakom. Elképesztő magasztosság honol. Nyelvek fája ágaz-bogoz. De mit terem? Kérdezem. Vagy mondom. Szöveg befejezés gyanánt.

nyelvek-faja.jpg

Szólj hozzá!

Szamizdat volt-e az Együtt?

2016/02/16. - betűzte: alkarpatraz

Olvastunk egy nem túl friss publikációt a témában. Annyira nem friss, hogy a nyilatkozó alany sajnos már nincs az élők sorában, ez messzemenően visszatart bennünket attól, hogy őt magát minősítsük, akár irodalmi tevékenységét, akár emberi mivoltát illetően. A nyilatkozat azonban még a mi olvasatunkban is hemzseg a csúsztatásoktól, holott az Alkarpatrazt nem lehet azzal vádolni, hogy a lentebb negatívan értékelt szereplőkkel szemben megengedő lenne, sőt. A 60-as-70-es évek történéseit illetően messzemenően Kovács Vilmossal szimpatizálunk, azonban azt is látjuk, hogy kik bújtak elő az ő kabátujjából, és évtizedek óta (Úristen, egy fél évszázada!) micsoda hamis próféták, irodalmi sarlatánok védik az ő becsületét - maguk számára kovácsolva ezzel tőkét negyven-ötven esztendővel ezelőtti sérelmekből. Azt gondoljuk, teljesen világos, kinek az oldalán állt 1965-ben vagy 1971-ben az igazság - de az is világos, a Kovács Vilmos árnyékában pislákoló szerény és szerényebb tehetségek, sokszor inkább féltehetségek vagy süvöltő dikettánsok kizárólag példaképük mártíriuma miatt nyertek tekintélyt - és ebből próbálnak megélni a mai napig. Arról meg fölösleges vitatkozni - a címet csupán figyelemfelkeltőnek szántuk, hogy szamizdat folyóirat volt-e a kárpátaljai Együtt. Formailag akár tekinthető annak, lévén a cenzúrahatóság engedélye nélkül jelent meg: ám az Ungvári Állami Egyetem vezetése engedélyezte megjelentetését. Vigyázat: Állami Egyetem. Tehát egy magas szintű állami intézmény legfelsőbb vezetői hozzájárultak a gépirásos diáklap előállításához, terjesztéséhez. Ez értelmileg mindenképpen megkérdőjelezi az eredeti cikk állítását: "...Együtt címmel szamizdat folyóiratot szerkesztett annak betiltásáig" - nos, ha a betiltás után is kiadták volna, azt már lehetne szamizdatnak nevezni,

A tudósításban szó szerint az alábbiak szerepelnek a nyilatkozóra hivatkozva. Az akkori dogokban kevésbé járatos hozzáértő is felkapja a nevét nem egy kijelentésen, szóhasználaton.

[a nyilatkozó]  Elmondása szerint erős, tenni vágyó évfolyam került az [ungvári] egyetemre 1965-ben, [beregszászban] Drávai Gizellánál találkoztak a helyi értelmiség tagjai, s elhatározták, hogy a szovjet rendszer érdekeit szolgáló alibi irodalom – melynek két díszpintye azt hivatott példázni, milyen csodálatos a kisebbség élete – helyett valódi irodalmat adnak a magyarul olvasóknak. Az egyetemi diákkör vezetésének megszerzése után lapalapításra adták a fejüket, óvatos oktatóik azonban négy(!) példányban maximálták a darabszámot. Mégis 36-40 volt a példányszáma a linómetszetes címlappal készített periodikumnak, mely nem túl nagy szám, de kézről kézre adták. „Többen olvasták, mint ma irodalmi lapokat Kárpátalján” – értékelte a hivatalos engedély nélküli lap szerkesztője. Utasítást kaptak ugyan, hogy az első számban ítéljék el Kovács Vilmos Holnap is élünk című regényét, ám ezt nem tették meg.
  Balla László, a Kárpáti Kiadó vezető szerkesztője igen. 1964-es szakvéleménye megjelent a Kortársban, honlapjukon olvashatóak hasonló szép mondatai: „Melyek a kézirat alapvető fogyatékosságai? Számos, eszmei szempontból néha egyenesen káros állítást hordoz. A szerző egyenesen megcsúfolja azokat az ideálokat, amelyek a szovjet társadalom alapjának a talpkövét képezik (így például a kommunizmus építőinek erkölcsi kódexét), megkérdőjelezi a párt vezető szerepét az irodalomban és a művészetben, lejáratja a szocialista realizmus módszerét, és népszerűsíti az absztrakt művészetet.”

  Mivel a ruszin elöljárók nem értették, miről van szó az Együttben, két és fél éven át gond nélkül terjeszthették. Míg egy Magyarországra került példány alapján feljelentés érkezett ellenük, s csak a rokon rektorhelyettes segítőkészsége és határozott kiállása révén maradt el a komoly fejmosás.
  A lap körül csoportosulók később az ukrán Forrás vagy a Kárpáti Igaz Szó szerzőgárdáját erősítették. Mire Vári Fábián László az egyetemre került 1968 szeptemberében, már nem jelent meg az Együtt, de még akkor is emlegették. Talán ezért is figyelték gyanakvóan az ő törekvéseiket.
  Balla László feljelentése nyomán hamar katonai behívót kapott több egyetemista, s találta magát például az NDK egyik laktanyájában, mert az ügy kivizsgálását és értékelését is a területi pártbizottság tagjára, Balla Lászlóra bízták.
  S. Benedek Andrást sem egyszerűen elbocsátották Kovács Vilmossal együtt kiadói állásából, hanem gyermekkori betegségéből eredő katonai alkalmatlansága ellenére besorozták. Mivel utána bűnbánó műveket nem adott közre, állást nem kaphatott megyéjében. Tanári diplomájával kertészként dolgozott 1974-ben, amíg fel nem mondtak neki, mert „vélhetően ideológiailag nem megfelelően locsoltam a virágokat”, majd utazó fényképészként kereste kenyerét 1976-os áttelepüléséig. Továbbra is követte a kárpátaljai eseményeket, s meglepve olvasta a Hatodik Sípról, hogy „az 1944 utáni Kárpátalja első irodalmi folyóirata, melyet Balla D. Károly hívott életre 1989-ben.” (Balla D. Károly az emlegetett Balla László fia) Mikor a Pánsíp is megszűnt néhány év után, a kulturális magazin egykori főszerkesztő-helyettese, Nagy Zoltán Mihály és Dupka György lapalapítás ötletével keresték fel Vári Fábián Lászlót 2002-ben. Az összefogás fontosságát jól kifejező Együtt cím használatához engedélyt kaptak az alapítótól, kifejezve, hogy az 1965-ös kezdeményezés folytatói kívánnak lenni, s immáron hét éve jelenik meg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirataként.

Nos, eddig az idézet. Ki-ki ítélje meg, mit és mennyiben fogad el a fentiekből, illetve hogy szimpatikus-e neki az efféle nyilatkozat. Ha pedig az örökösök kvalitásait illetően kételyei lennének, vegye kezébe az Együtt bármelyik számát. De csak saját felelősségére.

Szólj hozzá!

Ben Vautier fluxus művész: A MŰVÉSZET CSAPDA

2015/07/21. - betűzte: alkarpatraz

Az Artpool szokásos nyári kapolcsi eseményét idén a 80 éves Ben Vautier-nak
és a fluxus generációnak dedikálja.

http://www.artpool.hu/newprojectshu.html#NEW

A MŰVÉSZET CSAPDA (BEN)
Ben Vautier fluxus művész 80 éves

holonikus ember / interaktív multimédia installáció / délután hattól nyolcig

Tárgyi és eszmei résztvételek: 
Ben Vautier videódokumentum, La Monte Young háttérzene, Tót Endre fotódokumentumok "Talpra magyar avantgarde!” feliratú baseball-sapkájával, Galántai György korai és legújabb reflexiói: "A pénzre váltás művelete" és a
"HOLONIC ART WORLD" művészbélyegek.  

minden nap változó 24 órás "portálzene" (hangfüggöny) - nappal fluxus - éjszaka minimálzene
helyszín: Kapolcs, Kossuth utca 55. – Galántai ház 
2015. július 24. - augusztus 2.

idén a kapolcsi Artpool aktivitás új helyszínnel bővült a szomszéd házban,
ahol tovább folytatódik a fluxus program

FLUXUS FILMPAJTA - MINDEN ESTE FÉL KILENCTŐL - AZ 51-ES KÖRZETBEN
helyszín: Kapolcs, Kossuth utca 51. – Artpool Alapítvány Művészház 
2015. július 24. - augusztus 2.
avantgárd, fluxus, művészet, installáció, program
Ben Vautier fluxus művész 80 éves
holonikus ember / interaktív multimédia installáció / délután hattól nyolcig

Galántai György (1941-)
"Új hullám", 1985/2015 (uv. festmény neonnal, purhabbal, mozgó lézerfénnyel)
és "A lépésgyökerek motorja" (interaktív, hangzó tárgymunka) 1985

78 portréfotó Tót Endre (1937-)
"Talpra magyar avantgarde!"
feliratú baseball-sapkájában.
(Trikolor Party 2003, Artpool P60)

Galántai György 2015-ös digitális munkái:
"A pénzre váltás művelete" és a
"HOLONIC ART WORLD" művészbélyegek

videó-dokumentum: Ben Vautier (1935-) előadása a Francia Intézetben
"A művészet határai (Identitás és modernitás)" címmel. (1993)

háttérzene: "Darab székekre, asztalokra, padokra, stb."
(előadva a zeneszerző, La Monte Young (1935-) vezényletével
az 1990-es Velencei Biennálén)

"Az ént, az egót kell megváltoztatni,
hogy a művészet megváltozzon."

24 órás "portálzene"
nappal fluxus

(hangfüggöny)

minden nap változik
éjszaka minimálzene

Szólj hozzá!

Miért nem szeretjük BDK-t?

2014/10/01. - betűzte: alkarpatraz

Részletek egy nagyobb és az alább következő személyesebb hangú részletekkel ellentétben inkább kutatásokon, műelemzéseken alapuló és - most mit szerénykedjek - az irodalomesztétika tárgyát tekintően tudományos igényekkel fellépő - esszé-tanulmányból, amelyen évek óta (bár olykor nagyobb szünetekkel, amelyek részben magánéleti akadályoztatások, részben a tárgy iránti csömör okozott) dolgozom, s amelyet eredetileg - a dolog meglehetősen regényes körülmények között kezdődött még a kétezres ébvek elején, amikor is én rövid, ám annál hányattatottabb kárpátaljai irodalmi tevékenységemet követően felvételt nyertem dokturanduszi képzésre a kálvinista Rómában és kutatási területemül mindent választottam volna, csak a kárpátaljai magyar irodalmat nem, szerencsére ez sikerült is és részben Szilágyi István, részben Székely János munkásságával kezdhettem foglalkozni - egy előttem ismeretlen, magát Kossuth-díjas költőnek nevező, valójában sokkal inkább üzletemberként viselkedő és annak is látszó agilis fiatalember megbízásából, inkább csak elváró-kezdeményező magatartásából kiindulva kezdtem írni, de akivel kapcsolatom most már évek óta megszakadt, ám akkor megbízása (célzó elvárása) továbbra is itt függ fejem fölött s fog is függeni mindaddig, míg az utolsó pontot le nem teszem és meg nem értetem az olykor akár lelkesedni is hajlandó olvasókkal, nem keváésbé különben kollégákkal, miért nem szeretjük mi itten BDK-t. 

Markovits Teodóra, Debrecen

 

 

Szólj hozzá!

Pánikbeteg kárpátaljasi irodalom

2014/09/17. - betűzte: alkarpatraz

Köztudottan a pánikbetegségre az ördögi mivolt a legjellemzőbb. A csapda. Amely önmagát tarja fogva. Nincs kiút, csak beút. Mint egy fekete lyuk: beszippant. A pánikbeteg a pániktól pánikol. Attól fél, hogy majd félni fog, és ettől már most fél. Egész(en fél). Önhajánál magamagát kihúzni esélye annyi, mint epsoni derbin a debreceni párosvirslinek futamot nyerni.

Nohát ilyen virsli, izé, ilyen pánikbeteg ez a kárpátaljasi magyar irodalom. Nincsen neki semennyi kiútja se a provincializmusból, mert mihint valami nem sárhozragadtat akarna produkálni, azonmód páni félelem veszi magát rajta úrrá, tudniillik hogy úgysenem fog sikerülendeni ez az attrakció nekie, lévén hogy már legutóbb se nem sikerült, akkor csak ugyanolyan kis provinciális nyomoroncság sikeredett, nagyképű kollégák meg jól lesajnálták, buta maszturbolencia lett belőle öncélú vitának általa.

Pánikol tehát az írni vágyó kárpátaljasi atyafi, és végül se írni nem tud a pániktól sármentesen, se a saran azon szép önvalójában nem tudhatja már megénekelni. Marad a görcs, az irodalmi pánikbetegség és a rettentő agorafóbia, ha le kell írni azt a nevet, hogy Esterházi. Nem is sikerülhet.

Tovább Szólj hozzá!