erő-, tér- és időszakos peridiotika

Magyar művészek és a számítógép

2016/06/20. - betűzte: alkarpatraz

egy kiállítás rekonstrukciója - magyar számítógépes művészet

Magyar művészek és a számítógép

szamitogepes-muveszet.jpg


Magyarországon most először lesznek láthatók azok a számítógépes képzőművészeti munkák, melyeket az alkotók:

Böröcz András,  Gábor Áron,  Galántai György,  Révész László László,  Sugár János,  Waliczky Tamás,  Hegedűs Ágnes,  Kiss László és Hannawati P. Ráden

Joël Boutteville francia kurátor felkérésére 1990-ben Lille-ben mutattak be.

A 25 évig elveszettnek hitt, a magyar számítógépes művészet kezdeteit megjelenítő, nagyméretű fotónyomatokat, videókat, számítógépes animációkat tartalmazó kiállítás anyagát az Artpool segítségével sikerült felkutatni és végleg hazahozni.

A Magyar Nemzeti Galériában, június 23-án 17 órakor megnyíló kiállítás az 1990-es franciaországi bemutatót a korabeli magyar számítógépes művészeti eseményeik (Digitart 1986, 1990; Dialogue Ordinaire 1987 stb.) kontextusában jeleníti meg. A kiállítás, valamint a kísérő katalógus, reményeink szerint, egyben a műfaj magyarországi történeti feldolgozásának is nyitánya lesz. A kiállítás a korabeli alkotók és szervezők részvételével nyílik meg.

Egy kiállítás rekonstrukciója

Sinclair ZX Spectrum, Atari ST, IBM AT és XT, Commodore 64 – többnyire ilyen típusú számítógépeken készültek az 1980-as évek második felében Magyarországon született komputerművészeti alkotások. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a médium hazai képviselőinek első, 1990-ben külföldön rendezett csoportos bemutatkozásának rekonstrukcióján keresztül ad átfogó képet a magyar számítógépes művészet rendszerváltás előtti történetéről.
 
A számítógépes művészet magyarországi történetének korszakos összefoglalására elsőként egy 1990-ben, kilenc meghívott művész részvételével Franciaországban rendezett kiállítás vállalkozott. A lille-i Fête de l'image (Képünnep) programsorozat részeként, az új médiaművészet jeles kurátora, Joël Boutteville által összeállított Les Artistes hongrois et de l’ordinateur (A magyar művészek és a számítógép) című tárlat a szocializmus utolsó éveiben Magyarországon kibontakozó digitális művészet minden lehetséges területét (komputergrafikát és -animációt) felölelte. A kiállítás kilenc magyar művész (Böröcz András, Gábor Áron, Galántai György, Hegedűs Ágnes, Kiss Llászló, Hannawati P. Ráden, Révész László László, Sugár János és Waliczky Tamás) műveiből a Boutteville által válogatott mintegy százhúsz műtárgyat 1990 és 1991 között még két másik helyszínen (Étampes-ban és Helsinkiben) is bemutatták.
 
A szocializmus utolsó éveiben született magyar komputerművek újdonsága a képzőművészet hagyományos intézményi struktúráján való kívülállásukban ragadható meg. A művészet szabadságát hirdető üzenet az államszocializmus bukása és a nyugati típusú politikai berendezkedés konszolidációját követően azonban veszített jelentőségéből és egyre kevésbé volt aktuális. Huszonöt évig senki sem firtatta, hogy mi lett a kiállított művek sorsa. A sokáig elveszettnek hitt alkotásokat azonban Joël megőrizte, és a művek 2016 elején visszakerültek Magyarországra. A hazai médiaművészet-történet mérföldkövének tekinthető franciaországi bemutató hatással volt a technikai képpel folytatott 1990 utáni magyarországi kísérletekre, a médiumnak a megváltozott kultúrpolitikai klímában, a rendszerváltás után betöltött szerepére és előkészítette az utat a digitális kultúra intézményes keretek közé emeléséhez.
 
Az utóbbi időszakban az új médiaművészet korai korszakát egyre fokozottabb nemzetközi érdeklődés kíséri, jóllehet Magyarországon ez idáig még nem szenteltek önálló bemutatót a témának. A Magyar Nemzeti Galériában látható tárlat a Joël Boutteville által negyed évszázaddal ezelőtt kiválasztott anyag rekonstrukcióján keresztül a médium nemzetközi kontextusba állításával tágabban is foglalkozik a digitális képalkotást forradalmasító magyar származású úttörők munkásságával és átfogó képet ad az 1970-es évek közepén Magyarországon kibontakozó számítógépes művészet első, a rendszerváltásig tartó korszakáról.
Az 1975 és 1981 között Magyarországon született komputerművészeti kísérletek (többek között Bartók István, Bódy Gábor, Csízy László, Háy Ágnes, Kismányoky Károly és Száva Gyula alkotásaival) mellett a közönség megismerkedhet a digitális képalkotást forradalmasító magyar származású úttörők munkásságával.
A kiállítás első részében a komputerművészeti pályázatok kapcsán felelevenítésre kerül a médium hazai recepciója: betekintést nyerhetünk a digitális kultúra történetébe, valamint megismerhetjük a Szépművészeti Múzeum 1986-ban rendezett Digitart kiállítását.
 
A korszak magyar komputerművészete a szocializmus utolsó éveiben, a felpuhult kádári diktatúra nem hivatalos művészeti közegében dolgozók számára lehetővé tette, hogy ideológiamentesen alkossanak valami korszerűt. A számítógéppel létrehozott művek kívül estek a képzőművészet hagyományos intézményi struktúráján, kiállításukhoz nem volt szükség egy őket hatóságilag véleményező hivatalos szerv, a Képzőművészeti Lektorátus engedélyére. Nem voltak a kialakult kánon részei és esetükben nem érvényesültek azok a megítélésükhöz szükséges egyezményes sémák sem, amelyek alapján kötni lehetett volna őket bármilyen korábbi hagyományhoz. Nemcsak a létrehozásukhoz szükséges eszközök, de a művek hordozója is megfoghatatlan volt – egy mágneslemezen például bárhova eljuttathatók voltak. A számítógép demokratizálta a művészetet, szabadsággal ruházta fel az alkotókat és megszüntette a művészeti ágak között a szocialista kultúrpolitika által mesterségesen felállított hierarchiát.
 
A kiállításhoz kétnyelvű (magyar és angol) katalógus készül.
 
A kiállítás kurátora: Orosz Márton, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze

Szólj hozzá!

Zalán Tibor Arctalan

2016/06/01. - betűzte: alkarpatraz

A klasszicizálódott Zalán újra az avantgárd térfélen? Mint 30 éve? Természetesen nem nagyra tartott barátunk arctalan - ez kötetének a címe.

Az undorgrund művészeti MERSZ KLUB meghív

ZALÁN TIBOR

ARCTALAN

című irodalmi estjére

Zárójelentés

Fél az éjszakától
Ez is egy pont ahová eljutni lehet
Befelé szűköl
Már nem az álom többé nem a lebegés
Már nem kiváltása szaros napoknak többé
Feladat mely a túljutást célozza meg
A menekülés útvonala valahogy valamikor összezárt
A gyomorban forró ököl
A kezekben ujjaknál végződő folyamatos remegés
A teraszról a pokolra látni
Folyékony szurokban fürdetik az angyalokat
Szárnyuk akár az olajkatasztrófa béna madaraié árván lecsüng
A laptop monitorján kódolhatatlan üresség
Belenyúl ráolvad a kezére a ragacsos anyag
Visszarántja de már fertőzést kapott 
A rossz elhallgatásoktól
Ki kell vakolnod a temetőt súgja valaki

 ________________________

Bejövetel: 18h. Program: 19h

A belépés ingyenes, a kilépés bizonytalan.

Dohányzó helyiség, korrekt árú büfé.

Ne hozz be saját italt, kisgyereket, kutyát.

Megnyílt a Dada Bazaar: válogatott szépirodalom, művészet, filozófia stb.

(Vásárlásoddal a klub fenntartását támogatod.)

 

  1. június 3. (péntek)

Mersz Klub, Budapest VIII., Csobánc u. 10.

(szuterén utcai helyiség, vasajtóval)

 

Támogató: a Szépírók Társasága

Az irodalom mai kontextusai / NKA

TISZTELT MEGHÍVOTTAK!

EZ A MERSZ MŰVÉSZETI KLUB KÖRLEVELE. AKI LE AKAR ÍRATKOZNI RÓLA, JELEZZE. KÖSZÖNETTEL: TRICEPS (LANTOS LÁSZLÓ), KLUBVEZETŐ

Tovább Szólj hozzá!

Picasso, magyar avantgárd irodalom

2016/04/23. - betűzte: alkarpatraz

a magyar avantgárd irodalom árverésen, szamizdat könyv, kiadvány - picasso budapesti kiállítása

PICASSO - Alakváltozások 1895-1972
2016. április 22. - július 31.
Magyar Nemzeti Galéria - Budavári Palota, A épület

Picasso újra Budapesten

picasso.jpgUtoljára tíz éve, 2006 szeptemberében volt kiállítása  Budapesten: a Szépművészeti Múzeumban került bemutatásra a Picasso szerelmei c. összeállítás. Élvezhető anyag volt, szakmailag értékesen és közönségbarát módon összerakva. Talán csak kép volt egy kicsit kevés, pontosabban: jelentős művekben szűkölködött  valamelyest a tárlat. Nem így a 2016-os, amely a XX. század egyik legnagyobb hatású művészének szenteltek. Címe:

Picasso - Alakváltozások, 1895-1972

Anyagát a párizsi Musée national szervezve a nagyar fővárosba a Szépművészeti Múzeummal és a Magyar Nemzeti Galériával együttműködve. Április 22-től látogatható Budapesten.

Több mint 100 műalkotás, festmények, rajzok és szobrok. Pablo Picasso életművének valamennyi periódusát felöleli a vernisszázs. A kiemelt téma: az emberi alak megformálása és a megformálás változása az időben. A bemutatott anyag zöme, 74 alkotás a Musée national Picasso gyűjteményéből érkezik, de szerepelnek művek a világ több nagy múzeumából is, így a budapesti kiállítás megrendezéséhez kiemelkedő remekművek kölcsönzésével járult hozzá a jeruzsálemi Israel Múzeum, a baseli Beyeler-gyűjtemény, a berni Kunstmuseum, a moszkvai Puskin Múzeum és a stuttgarti Staatsgalerie. A kiállításon látható lesz még a budapesti Ludwig Múzeum három festménye, valamint egy válogatás a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött európai rangú metszetanyagból.

Avantgárd irodalom a kalapács alatt

kassak-avantgard-budapest.jpgAz avantgárd kiadványok a műtárgypiac kevésbé felfedezett területét képezik, de most... Mint a témához kicsékét és konyítók és gyakorló sznobok is tudják, az avantgárd irodalom Magyarországon a két világháború közti időszakban virágzott mint ellenkultúra. Az avantgarde alkotások viszonylag kis példányszámban jelentek. Az avantgárd irodalom és képzőművészet gyakran összefonódott a könyvekben, Kassákhoz kötődnek azok a példák, amikor e két terület a legszorosabb kapcsolatban állt: az 1926-os Tisztaság könyvének a tartalom és a borító is Kassák munkáját dicséri. Ezen kívül is érdemes megemlíteni más kiemelkedő művészeket is, akik az 1910-es, '20-as és '30-as évek avantgárd irodalmának könyvborítóin dolgoztak. Bortnyik Sándor illusztrálta például Barta Sándor Vörös zászló és Kassák Lajos Tragédiás figurák című kötetét is 1919-ben.

Úgy tűnik, hogy manapság újra a figyelem középpontjába kerülhet az avantgárd irodalom. Ezek a kis példányszámban megjelent művek, melyeknek a terjesztésük is limitált volt (sokszor olyan helyekre korlátozódott, mint az Andrássy úton működött Mentor Könyvesbolt), manapság többek között a Kassák Múzeumnak, a XX. század első felének avantgárd művészetére koncentráló kiállításainak köszönhetően kerülnek a figyelem középpontjában. Az ajánlóban bemutatott alkotások mind licitálhatóak lesznek a következő hetek budapesti aukcióin.

Szólj hozzá!

Mondom szöveg befejezés

2016/04/20. - betűzte: alkarpatraz

Tábori Elemér

Mondom szöveg befejezés

gyanánt egyidejűleg az abbahagyás mámorával. Vannak alkonyati idők, midőn a szövegbefejezés, mondom, adatik. Aláírom, aláteszem. Alátétszöveg. Repülő szövegcsészealj. Ufó jéghegy.

Performance: minden csésze alján versidézet. Akkor kell elolvasni, amikor csészében a forró kávé. Felborítod a protokollt. Leforrázod a combodat. Sziszegve szolgálsz versidézetet felolvas. Mondod szöveg.

Mondom szöveg befejezés, hogy nem lesz csattanó. Nem lesz csattanógacsucsu. Csucsukd be a szövegablakot. Most. Mondom. Abbafejezés. Ablakbefejezés.

Hová való vagy? Pörformanszi? Chanti-manysi?. Finnugorj ki az ablakon. Az abLaokoon. Ahol lakom. Elképesztő magasztosság honol. Nyelvek fája ágaz-bogoz. De mit terem? Kérdezem. Vagy mondom. Szöveg befejezés gyanánt.

nyelvek-faja.jpg

Szólj hozzá!

Szamizdat volt-e az Együtt?

2016/02/16. - betűzte: alkarpatraz

Olvastunk egy nem túl friss publikációt a témában. Annyira nem friss, hogy a nyilatkozó alany sajnos már nincs az élők sorában, ez messzemenően visszatart bennünket attól, hogy őt magát minősítsük, akár irodalmi tevékenységét, akár emberi mivoltát illetően. A nyilatkozat azonban még a mi olvasatunkban is hemzseg a csúsztatásoktól, holott az Alkarpatrazt nem lehet azzal vádolni, hogy a lentebb negatívan értékelt szereplőkkel szemben megengedő lenne, sőt. A 60-as-70-es évek történéseit illetően messzemenően Kovács Vilmossal szimpatizálunk, azonban azt is látjuk, hogy kik bújtak elő az ő kabátujjából, és évtizedek óta (Úristen, egy fél évszázada!) micsoda hamis próféták, irodalmi sarlatánok védik az ő becsületét - maguk számára kovácsolva ezzel tőkét negyven-ötven esztendővel ezelőtti sérelmekből. Azt gondoljuk, teljesen világos, kinek az oldalán állt 1965-ben vagy 1971-ben az igazság - de az is világos, a Kovács Vilmos árnyékában pislákoló szerény és szerényebb tehetségek, sokszor inkább féltehetségek vagy süvöltő dikettánsok kizárólag példaképük mártíriuma miatt nyertek tekintélyt - és ebből próbálnak megélni a mai napig. Arról meg fölösleges vitatkozni - a címet csupán figyelemfelkeltőnek szántuk, hogy szamizdat folyóirat volt-e a kárpátaljai Együtt. Formailag akár tekinthető annak, lévén a cenzúrahatóság engedélye nélkül jelent meg: ám az Ungvári Állami Egyetem vezetése engedélyezte megjelentetését. Vigyázat: Állami Egyetem. Tehát egy magas szintű állami intézmény legfelsőbb vezetői hozzájárultak a gépirásos diáklap előállításához, terjesztéséhez. Ez értelmileg mindenképpen megkérdőjelezi az eredeti cikk állítását: "...Együtt címmel szamizdat folyóiratot szerkesztett annak betiltásáig" - nos, ha a betiltás után is kiadták volna, azt már lehetne szamizdatnak nevezni,

A tudósításban szó szerint az alábbiak szerepelnek a nyilatkozóra hivatkozva. Az akkori dogokban kevésbé járatos hozzáértő is felkapja a nevét nem egy kijelentésen, szóhasználaton.

[a nyilatkozó]  Elmondása szerint erős, tenni vágyó évfolyam került az [ungvári] egyetemre 1965-ben, [beregszászban] Drávai Gizellánál találkoztak a helyi értelmiség tagjai, s elhatározták, hogy a szovjet rendszer érdekeit szolgáló alibi irodalom – melynek két díszpintye azt hivatott példázni, milyen csodálatos a kisebbség élete – helyett valódi irodalmat adnak a magyarul olvasóknak. Az egyetemi diákkör vezetésének megszerzése után lapalapításra adták a fejüket, óvatos oktatóik azonban négy(!) példányban maximálták a darabszámot. Mégis 36-40 volt a példányszáma a linómetszetes címlappal készített periodikumnak, mely nem túl nagy szám, de kézről kézre adták. „Többen olvasták, mint ma irodalmi lapokat Kárpátalján” – értékelte a hivatalos engedély nélküli lap szerkesztője. Utasítást kaptak ugyan, hogy az első számban ítéljék el Kovács Vilmos Holnap is élünk című regényét, ám ezt nem tették meg.
  Balla László, a Kárpáti Kiadó vezető szerkesztője igen. 1964-es szakvéleménye megjelent a Kortársban, honlapjukon olvashatóak hasonló szép mondatai: „Melyek a kézirat alapvető fogyatékosságai? Számos, eszmei szempontból néha egyenesen káros állítást hordoz. A szerző egyenesen megcsúfolja azokat az ideálokat, amelyek a szovjet társadalom alapjának a talpkövét képezik (így például a kommunizmus építőinek erkölcsi kódexét), megkérdőjelezi a párt vezető szerepét az irodalomban és a művészetben, lejáratja a szocialista realizmus módszerét, és népszerűsíti az absztrakt művészetet.”

  Mivel a ruszin elöljárók nem értették, miről van szó az Együttben, két és fél éven át gond nélkül terjeszthették. Míg egy Magyarországra került példány alapján feljelentés érkezett ellenük, s csak a rokon rektorhelyettes segítőkészsége és határozott kiállása révén maradt el a komoly fejmosás.
  A lap körül csoportosulók később az ukrán Forrás vagy a Kárpáti Igaz Szó szerzőgárdáját erősítették. Mire Vári Fábián László az egyetemre került 1968 szeptemberében, már nem jelent meg az Együtt, de még akkor is emlegették. Talán ezért is figyelték gyanakvóan az ő törekvéseiket.
  Balla László feljelentése nyomán hamar katonai behívót kapott több egyetemista, s találta magát például az NDK egyik laktanyájában, mert az ügy kivizsgálását és értékelését is a területi pártbizottság tagjára, Balla Lászlóra bízták.
  S. Benedek Andrást sem egyszerűen elbocsátották Kovács Vilmossal együtt kiadói állásából, hanem gyermekkori betegségéből eredő katonai alkalmatlansága ellenére besorozták. Mivel utána bűnbánó műveket nem adott közre, állást nem kaphatott megyéjében. Tanári diplomájával kertészként dolgozott 1974-ben, amíg fel nem mondtak neki, mert „vélhetően ideológiailag nem megfelelően locsoltam a virágokat”, majd utazó fényképészként kereste kenyerét 1976-os áttelepüléséig. Továbbra is követte a kárpátaljai eseményeket, s meglepve olvasta a Hatodik Sípról, hogy „az 1944 utáni Kárpátalja első irodalmi folyóirata, melyet Balla D. Károly hívott életre 1989-ben.” (Balla D. Károly az emlegetett Balla László fia) Mikor a Pánsíp is megszűnt néhány év után, a kulturális magazin egykori főszerkesztő-helyettese, Nagy Zoltán Mihály és Dupka György lapalapítás ötletével keresték fel Vári Fábián Lászlót 2002-ben. Az összefogás fontosságát jól kifejező Együtt cím használatához engedélyt kaptak az alapítótól, kifejezve, hogy az 1965-ös kezdeményezés folytatói kívánnak lenni, s immáron hét éve jelenik meg a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának folyóirataként.

Nos, eddig az idézet. Ki-ki ítélje meg, mit és mennyiben fogad el a fentiekből, illetve hogy szimpatikus-e neki az efféle nyilatkozat. Ha pedig az örökösök kvalitásait illetően kételyei lennének, vegye kezébe az Együtt bármelyik számát. De csak saját felelősségére.

Szólj hozzá!

Ben Vautier fluxus művész: A MŰVÉSZET CSAPDA

2015/07/21. - betűzte: alkarpatraz

Az Artpool szokásos nyári kapolcsi eseményét idén a 80 éves Ben Vautier-nak
és a fluxus generációnak dedikálja.

http://www.artpool.hu/newprojectshu.html#NEW

A MŰVÉSZET CSAPDA (BEN)
Ben Vautier fluxus művész 80 éves

holonikus ember / interaktív multimédia installáció / délután hattól nyolcig

Tárgyi és eszmei résztvételek: 
Ben Vautier videódokumentum, La Monte Young háttérzene, Tót Endre fotódokumentumok "Talpra magyar avantgarde!” feliratú baseball-sapkájával, Galántai György korai és legújabb reflexiói: "A pénzre váltás művelete" és a
"HOLONIC ART WORLD" művészbélyegek.  

minden nap változó 24 órás "portálzene" (hangfüggöny) - nappal fluxus - éjszaka minimálzene
helyszín: Kapolcs, Kossuth utca 55. – Galántai ház 
2015. július 24. - augusztus 2.

idén a kapolcsi Artpool aktivitás új helyszínnel bővült a szomszéd házban,
ahol tovább folytatódik a fluxus program

FLUXUS FILMPAJTA - MINDEN ESTE FÉL KILENCTŐL - AZ 51-ES KÖRZETBEN
helyszín: Kapolcs, Kossuth utca 51. – Artpool Alapítvány Művészház 
2015. július 24. - augusztus 2.
avantgárd, fluxus, művészet, installáció, program
Ben Vautier fluxus művész 80 éves
holonikus ember / interaktív multimédia installáció / délután hattól nyolcig

Galántai György (1941-)
"Új hullám", 1985/2015 (uv. festmény neonnal, purhabbal, mozgó lézerfénnyel)
és "A lépésgyökerek motorja" (interaktív, hangzó tárgymunka) 1985

78 portréfotó Tót Endre (1937-)
"Talpra magyar avantgarde!"
feliratú baseball-sapkájában.
(Trikolor Party 2003, Artpool P60)

Galántai György 2015-ös digitális munkái:
"A pénzre váltás művelete" és a
"HOLONIC ART WORLD" művészbélyegek

videó-dokumentum: Ben Vautier (1935-) előadása a Francia Intézetben
"A művészet határai (Identitás és modernitás)" címmel. (1993)

háttérzene: "Darab székekre, asztalokra, padokra, stb."
(előadva a zeneszerző, La Monte Young (1935-) vezényletével
az 1990-es Velencei Biennálén)

"Az ént, az egót kell megváltoztatni,
hogy a művészet megváltozzon."

24 órás "portálzene"
nappal fluxus

(hangfüggöny)

minden nap változik
éjszaka minimálzene

Szólj hozzá!

Miért nem szeretjük BDK-t?

2014/10/01. - betűzte: alkarpatraz

Részletek egy nagyobb és az alább következő személyesebb hangú részletekkel ellentétben inkább kutatásokon, műelemzéseken alapuló és - most mit szerénykedjek - az irodalomesztétika tárgyát tekintően tudományos igényekkel fellépő - esszé-tanulmányból, amelyen évek óta (bár olykor nagyobb szünetekkel, amelyek részben magánéleti akadályoztatások, részben a tárgy iránti csömör okozott) dolgozom, s amelyet eredetileg - a dolog meglehetősen regényes körülmények között kezdődött még a kétezres ébvek elején, amikor is én rövid, ám annál hányattatottabb kárpátaljai irodalmi tevékenységemet követően felvételt nyertem dokturanduszi képzésre a kálvinista Rómában és kutatási területemül mindent választottam volna, csak a kárpátaljai magyar irodalmat nem, szerencsére ez sikerült is és részben Szilágyi István, részben Székely János munkásságával kezdhettem foglalkozni - egy előttem ismeretlen, magát Kossuth-díjas költőnek nevező, valójában sokkal inkább üzletemberként viselkedő és annak is látszó agilis fiatalember megbízásából, inkább csak elváró-kezdeményező magatartásából kiindulva kezdtem írni, de akivel kapcsolatom most már évek óta megszakadt, ám akkor megbízása (célzó elvárása) továbbra is itt függ fejem fölött s fog is függeni mindaddig, míg az utolsó pontot le nem teszem és meg nem értetem az olykor akár lelkesedni is hajlandó olvasókkal, nem keváésbé különben kollégákkal, miért nem szeretjük mi itten BDK-t. 

Markovits Teodóra, Debrecen

 

 

Szólj hozzá!

Pánikbeteg kárpátaljasi irodalom

2014/09/17. - betűzte: alkarpatraz

Köztudottan a pánikbetegségre az ördögi mivolt a legjellemzőbb. A csapda. Amely önmagát tarja fogva. Nincs kiút, csak beút. Mint egy fekete lyuk: beszippant. A pánikbeteg a pániktól pánikol. Attól fél, hogy majd félni fog, és ettől már most fél. Egész(en fél). Önhajánál magamagát kihúzni esélye annyi, mint epsoni derbin a debreceni párosvirslinek futamot nyerni.

Nohát ilyen virsli, izé, ilyen pánikbeteg ez a kárpátaljasi magyar irodalom. Nincsen neki semennyi kiútja se a provincializmusból, mert mihint valami nem sárhozragadtat akarna produkálni, azonmód páni félelem veszi magát rajta úrrá, tudniillik hogy úgysenem fog sikerülendeni ez az attrakció nekie, lévén hogy már legutóbb se nem sikerült, akkor csak ugyanolyan kis provinciális nyomoroncság sikeredett, nagyképű kollégák meg jól lesajnálták, buta maszturbolencia lett belőle öncélú vitának általa.

Pánikol tehát az írni vágyó kárpátaljasi atyafi, és végül se írni nem tud a pániktól sármentesen, se a saran azon szép önvalójában nem tudhatja már megénekelni. Marad a görcs, az irodalmi pánikbetegség és a rettentő agorafóbia, ha le kell írni azt a nevet, hogy Esterházi. Nem is sikerülhet.

Tovább Szólj hozzá!

BDK mint Csák Júing

2013/09/21. - betűzte: alkarpatraz

Ezt se teszi az ablakba BDK! Szokása szerint belekötött valamibe, fogatlanul sziszegő vén kígyóként elefánttá dohogta a bolhát. Pechére, mert ezúttal egy fiatal kolléga nagyot koppintott a fejére. Csordás László a következőket írta blogjában:

...néha nem ártana azt a bizonyos mellényt szűkebbre fogni, és némi empátiát tanúsítani a fiatalok iránt, ugyanis a már befutott pályatársak is voltak valamikor pályakezdők. Balla D. Károly első versgyűjteménye, az Álmodj zenét (1979, hát ez sem éppen tegnap volt!) aligha lép túl a viszonylag olvasott fiatal műkedvelői szintjén.

Balla D. olyan szerepbe képzel (a dilettánsok védőszentje - így, zsírossal szedve), amely nem biztos, hogy az enyém. Ha elolvassa az előszót, ez világossá vált volna előtte. De a kinyilatkoztatással kapcsolatos fenti véleményemet továbbra is fenntartom. Soha nem állítottam magamról, hogy tévedhetetlen lennék (elő gyorsan egy szerkesztővel, kritikussal, aki az!), lehet, hogy egyeseket túl-, másokat alulértékeltem, de én kész vagyok a folyamatos korrekcióra. A Tejmoziról például egyből tudtam, hogy jó regény, de A nyugalom mellé nem állítható. Ezt meg is írtam. Azonban nem mindig ilyen egyszerű a helyzet. Nem, nem a haveri dolgok miatt. De amikor Balla D. Károly a saját értéktételezését kéri számon rajtam, na azt már nem...
A dilettánsok védőszentje valószínűleg odaállna egy nagy pallossal a dilettáns-éden (mondjuk a Balla D. Károly által értett provinciális kárpátaljai magyar irodalom) kapujához, és nem engedné be a profin megírt, szárnyaló intellektusú kritikát. Én ellenben soha nem voltam a kritika ellensége. Csak a legelemibb dolgok miatt emeltem szót: ez pedig a méltányosság, illetve a másik, a megkritizált emberi mivoltának tiszteletben tartása. Ezért írtam tegnapi posztomban: "Lehet, hogy többet érne a stílusában visszafogott, nem lenéző, de szigorú, szövegközeli bírálat. Ez még akár egy-egy szerző fejlődését is segítené."
...amíg nem hajlandó megérteni Balla D. Károly saját ideologikusságának előítéletességét, nem akarja felismerni nyelvének, retorikájának határait, és ezekre nem akar különösebben reflektálni, sőt mi több, megelégszik saját kinyilatkoztatásai publikálásával, addig önjáróvá válik minden efféle vita.
Ellenben igazán mély intellektust feltételező játékra invitált előző bejegyzésében. A feladat egyszerű: nevezzük meg, vitapartnerünk vajon kire is emlékeztet a populáris kultúra regisztereiből? Először a diktatórikus természetű király gaztetteinek örökségét feldolgozni nem képes, ezért kisebbségi komplexusokkal küszködő legkisebb királyfi jutott eszembe. De ez nem eléggé populáris, túl egyszerű lenne, elrontja a játékélményt, meg különben is, na. Balla D. Károly ettől bonyolultabb személyiség: valódi posztmodern hibrid identitás. Így ötlött fel bennem fiatalkorának két zseniális színésze. Engem intellektuális teljesítményét tekintve a végtelenig legalább kétszer elszámoló Chuck Norrisra, vitastílusát tekintve pedig az egykori férfiidolra, Jockey Ewingra emlékeztet. Nem, nem a vicces Jockeyra, hanem a fixa ideáit a családon, a barátokon, az üzletfelein átgázolva érvényesítő Jockeyra.
Minden további nélkül elhiszem, hogy Balla D. elalvás előtt a nagy kárpáti Jetire gondol, hisz magánmitológiájában jól megfér mondjuk a vérfarkassá változott öreg ruszin mellett (ld. pl. Tejmozi). De remélem, megbocsát, hogy víziója ellenére nem öltözöm be soha, és nem hitetem el vele, hogy én lennék az. Még akkor sem, ha különben magam szívből örülnék a másik boldogságának. De hát sajnos én is hiába gondolok egy komoly vitapartnerre. Be kell érnem a nagy kárpáti Chuck Ewinggal. Vagy inkább magyarosan: Csák Júinggal. Ez biztosan provinciális jelenség. C'est la vie!

Az eredeti BDK-kötözködés és a szánalmasan gyenge válasz-posztok:

Szólj hozzá!

BDK hiú mesterkedése

2013/07/25. - betűzte: alkarpatraz

Alapos fricskát kapott BDK egy fiatal kritikustól. Bár nagyra értékeljük az ironikus hangot, azt nem igazán szeretjük, ha Markovits Dóra személyének a létezését kétségbe vonják. Ezt nyíltan még BDK sem teszi, ennél alantasabb módon csak sejteti, mintha az Álkárpátráz alapítója fiktív személy, illetve az ő alteregója lenne. Álnéven "leleplezi" az azonosságot, de lám, kiderül, hogy a leleplező is ő maga...

Ernyei Bea írja blogjában:

Mint kiderült, BDK legnagyobb kritikusa, Markovits Teodóra is ő maga. Sőt egy Domingo nevű bloggerként le is buktatta magát, majd saját neve alatt töredelmesen bevallotta Domingo nevű önmagának, hogy Markovits Teodóra is jómaga.
A gond az, hogy a megboldogult nem állt meg a virtuális skizofrénián, ugyanis különböző alakot öltve megjelenik húsvér emberként is. Ilyenkor sokszor önmagát szidja-szapulja a lehető legkülönfélébb módokon. Az csak természetes, hogy az őt szerető rajongók is BDK-alteregók, így hát ha olyan emberrel találkozunk, ki dicséri az elhunyt írót: azonnal értesítsük a szellemirtókat! Óriási problémát okoz azzal a megtévesztés mestere, hogy jóformán bármilyen alakot ölthet. Nagyon résen kell lennünk, nehogy minket is bepalizzon!
BDK első halála után számos halálhírrel jelentkezett, ilyenkor egy-egy alteregója valóban végső nyugalomra tér. Sajnos nem tudjuk, hogy mennyi maradt még, illetve, hogy bármikor létrehozhat-e újakat. Elképzelhető, hogy az alteregók száma végtelen, így sosem fogja elhagyni e földi létet.
Várom azok jelentkezését, kik felismerni vélték valamelyik ismerősökben BDK szellemének jelenlétét! Ha van ilyen ismerősünk, nagyon óvatosan kell bánni velük, nem szabad felkelteni a gyanújukat, ugyanis rendkívül veszélyesek. Kérek mindenkit, ez esetben azonnal értesítsen és őrizze meg nyugalmát, míg a szellemirtók végleg el nem pusztítják a földönkívüli lényt! Arról egyelőre nincs információ, hogy Balla D. Károly szelleme mennyire terjedt el a nagyvilágban.

Szólj hozzá!