Három montír

bundási béla

lovamat kötöttem fekete hollóhoz három nap elegendő szerelmes szívemnek három szép delnő

női és hímnusz, paródli, holló falevél

 

női és hímnusz

 

a cipő éppen bokámat szúrta
mint a zengő érc
és mint pengő cimbalom
olyan kéjsóvár volt a talpam
rossz szaga
ha minden titkot ismerek is
de szerelem nincsen bennem
olyan vagyok
mint aki a nemi közlekedésben pénzsóvárnak mutatkozik
minden bölcsességnek birtokában vagyok
és arról beszélek kedvesem előtt
hogy más kéjhölgyek mekkora jövedelemmel rendelkeznek
lebeszélem a böjtök megtartásáról
hegyeket mozdíthatok ki helyükről
de az egyesülés közben mozdulatlan maradok
és ha vagyonomat mind felétetem
eszébe juttatom, hogy vetélytársai mily bőkezűek
és ha testemet tűzre adom is
megfelelően magányos helyen magáévá tehet
a vallástanulók szeplőtlen életét éltem
szerelem pedig nincsen bennem
téboly önkívület halál

semmi hasznom abból

 

 

paródli

 

álmos muskotájakon járok
ha meglököm
magától mozdul a mondat
szűzföldön járok céda kebellel
heu róka – csapok a homlokoromra
a modern irodalom szellemtelen
szentségtelenítő pocskondiázás
Rómeója voltam
nyakamat elnyeste Júlia
jaj, most merre dezzek?
rajtam már ezerjó nem segít
sem a méla hit

mit sem ér aki a sert szerette
ha nyomdoka a földet serteperte

 

 

holló falevél

 

lovamat kötöttem
fekete hollóhoz
három nap elegendő
szerelmes szívemnek
három szép delnő

 

kikopott kikopog
verseit megírta
amikor a hold kel
mutatni mindeneknek
rímelni hogy kell

 

felnégyek mesteremre
korra és nemre
tekintet nélkül
míg belekékül
s bármit forral
ez a bordal
jöhet mercivel vagy forddal
tetőled violám
csak a halál oldal

 

akinek szeméből
akár a szomorúszűz levele
csüng a vers
mondjon le
címről és rangról
kertjében már az ősz barangol
lehet bán vagy nádor
holló falova
szakad a borókaágról

 

bundási béla