Ha eleged van. Mit eleged: sokad. Tűrhetetlenül rengeteged. Ha már torkig vagy. Ha tele van a burád, tököd, hócipőd. Ha nem bírod már hallgatni, amit reggeltől estig. Ha nem tudod már nézni, amit állandóan. Ha agyadra mentek a falvédők és fajvédők, a kioktatók, foga/da/tlan pró/vo/kátorok és önkéntes mérvadók. Ha mindenki lóVátesz. Ha anyád sipítja, hogy mit szólnak majd hozzá a szomszédok, rokonok, tanárok. Ha apád papol a papokról és titkolózik a titkárokról. Ha szájából már nem szép az igaz. Ha elszakadt a cérna, ami összetartotta a nagyanyád rózsafüzérét, és szétgurulnak a konyha koszos padlóján a hiszekegyek.
Ha besokalltál.
Akkor mutass be nekik.
Köpjed ki a szájadból a konzervált tápszereket. Rúgd le a lábadról a tyúkszart. Felhőket nézve feküdj egy láda dinamitra és robbantsad át magad az áttörhetetlen, égig érő falon.
Kintről, ha talpadra estél, látni fogod, milyen kicsi és törékeny volt az, amit eddig nem mertél áthágni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.