drKállay - Az ősbűnt hordjuk magunkban. Az ősbűnöket hordják állataink. Kutyánk az ostoba hűséget. Macskánk a csalfaságot. Kutyánk a buzgó, önkéntes alárendeltséget. Macskánk a ravasz hízelgést.

Az ősbűn

Az ősbűnt hordjuk magunkban. Az ősbűnöket hordják állataink. Kutyánk az ostoba hűséget. Macskánk a csalfaságot. Kutyánk a buzgó, önkéntes alárendeltséget. Macskánk a ravasz hízelgést. Kutyánk a túlreagálást. Macskánk a sunyiságot. Mindkettő a torkosságot, az önzést, a lustaságot és az élveteg üzekedést.

Állataink alapján választunk szerelmet. A kutyához macskát, a macskához kutyát. Dorombolunk és hörgünk, nyávogunk és vonítunk, harapunk és karmolunk. Folyik a nyálunk. Vérben forog a szemünk. A másik bűnét megbocsátjuk magunknak, a magunkét soha nem bocsátjuk meg a másiknak. Meghunyászkodunk és gyanakszunk. Azt lessük, hol marad résnyire nyitva az ajtó. Hogy besurranjunk. Hogy lelopjuk az asztalról a legfinomabb falatot. Hogy befeküdjünk a legmelegebb zugba. Hogy odapiszkítsunk a legtisztább helyre. Miközben figyeljük a rést az ajtón.

Hogy kisurranjunk. Kutya a macskából, macska a kutyából.