Szükség, szűkösség

Nincs külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra, a létezés önmagában érdekel.

<P align=right><A href="http://alkarpatraz.blogter.hu/?tag_id=12490"><FONT face=Verdana size=2><EM>DrKállay: Szárazföldi hajónapló</EM></FONT></A></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>A dolgok örök divergenciájában mindig megtalálom, ami taszít és azt is, ami vonz, így nem untat az állandóság és egyneműség.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Nincs külön szavam a jóra és nincs külön a rosszra, a létezés önmagában érdekel.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Azzal is állhatok törvényen kívül, hogy minden módon elkerülöm a vele való érintkezést. Mivel észrevétlenségemben nem kerülök vele összeütközésbe, így betartása alól is mentesülök.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>A magányosság is lehet teátrális, demosntratív. Az pedig már semmivel sem jobb a közösségi nyüzsgedelemnél. Kivonulni a társadalomból úgy, hogy kivonulásod és kívülmaradásod észrevétlen maradjon - egyedül ennek van értelme, csak ez szabadíthatja fel a magány rejtett energiáit.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Tavaszodik, a hó alól előtűnnek az ősz hullafoltjai, a megfeketedett, egyberothadt avar. Nem, nem a születéssel kezdődik az élet, hanem a termékeny halállal, amelyből kikelnek az élet első csírái, mint gemmulából a lárva, televényből a kökörcsin.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Kenyeret szelek, éles késem alatt herseg a héja. Nem kenem rá a megcukrosodott mézet, azt is vágom és harapom hozzá, íze olyan, mintha lucerna között hecverésznék egy nyári réten.</P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Negyvenötös bakanccsal állok a tornácon, de nem tudom megvetni a lábam a szárazon úgy, hogy ne érezzem az imbolygó hajópadlót. Hiába kötöttem ki véglegesen, lényegem mégis ottmaradt a végtelen vizen. </P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Szeretem tudatosítani magamban szükségleteim szűkösségét. Jó tudni magamról, hogy bármikor elélek kenyéren és vizen, sőt, előbbi nélkül hetekig, utóbbi nélkül napokig kibírom, bármeddig elvagyok egy kajütnyi helyen, csónakfenéken akár, kibírom a hideget és a forróságot, a magányt, a félelmet, kibírok mindent. Már régóta nem kívülem, hanem itt bennem függenek a hajókötelek. Csak beléjük kell kapaszkodnom és imbolyoghatok kedvemre a dolgok örök divergenciájában.</P>