A tizenkettedik pont megjelöli, mit kíván a magyar nemzet a tizenegyedik pontban említett lehetőségek megteremtéséhez. A tizenharmadik pont azt taglalja, ennek a kívánásnak a beteljesítésében milyen objektív és szubjektív tényezők játszanak döntő szerepel. A tizennegyedik pont számba veszi az
Volt egyszer egy meghívás - az Alkarpatraz különszáma a Spanyolnáthában...
__________________________
kun marcella
a Spanyolnátha exkluzív meghívása, kizárólag az Álkárpátráz szerzői számára: "Üvegkoporsójából Lenin őszi éjjeleken kiszökik: NOSZFeratu művésznéven él és szívja vérét a vörös októberi éjszakáknak. NOSZferatu naplójegyzeteinek, forrabordalainak zámbódzs-imitálására ösztönzöm Önöket."
Címzett: alkarpatraz@freemail.hu
Tárgy: felkérés
Mint a Vass Tibor által kompilált
Spanyolnátha
webfolyóirat kompinálója, ezúton feldobva a labdát, ismerve, tisztelve és szeretve az Ön internacionalista buzgólságát, fitt- és futballjobbpárti, libereális, bolseviktori, para st. párti, szócionyista demókréta elkötelezettségét,
ezúton felkérem, hogy az Ön által főlegszerkesztett Álkárpátráz írói, bírói, partjelzői és partmódhatározói legyenek egy tematikus szám velejéig, erejéig ill. erőtlenségéig a Spanyolnátha 2004. november 7-én, a
NOSZFeratu
hívó szó jegyében megjelentetni szándékozott, szokásosan tematikus e-klubjának különbejáratú, a szokásosnál azonban különb e-járatú, exkluzív vendégei.
Üvegkoporsójából Lenin őszi éjjeleken kiszökik: NOSZFeratu művésznéven él és szívja vérét a vörös októberi éjszakáknak. NOSZferatu naplójegyzeteinek, forrabordalainak zámbódzs-imitálására ösztönzöm Önöket.
Hamismások igen, vérszívmás és lángvörös lódobogás, lobogás semmi szín alatt. A labdaszedők mellett komcsiklók és nagy szeméremkajakok beevezésére is számítok. Az anyagokat a kunmarcella@hamismas.hu címre november 1-jéig várom.
Előre is köszö-nettel:
Kun Marcella
a forradalom utáni sarkon találkozzunk a kandeláberenKrupszkája alig észrevehetően elpirul
tábori elemér
Ám a nagy vezér mumifikálásáról és a Mauzóleum létesítéséről már nem szól, és azt sem említi – eléggé el nem ítélhető módom –, hogy üvegkoporsójából Lenin őszi éjjeleken kiszökik
tábori elemér
911-től 914-ig terjedő oldalain azt írja az 1939-es The Encyclopadia Britannica, Fourteenth Edition, by Leon Trotsky, hogy Lenin, Vladimir Ilyich Ulyanov (1870-1924), aki nem más, mint founder and guiding spirit of the Soviet Republics and the Communist International, továbbá the disciple of Marx, illetve the leader of the Bolshevik party és the organizer of the Oct. revolution in Russia, nem máskor, mint on April 9 (22), 1870 született, és nem másutt, mint in the town of Simbirsk now Ulyanovsk. Now most már megint Simbirsk, vagyis Szimbirsz, mert a városok hűtlenek neveikhez. Más források is megerősítik, hogy Simbirsk was the birthplace and boyhood home of Lenin and therefore formerly a Soviet shrine. It was later renamed Ulianovsk after Vladimir Ulyanov (Lenin). It has now been re(re)named Simbirsk. Rerenamed. Ez jó.
Azt írja továbbá a Britannica, hogy a papája, Ilya Nicolaevitch, was a schoolmaster. A papája után jön a pályája, oldalakon keresztül, míg el nem jut a haláláig, ímigyen szólva: The exhaustion brought on by excessive hard work over a number of years ruined Lenin’s health. Sclerosis attacked his cerebral arteries. At the beginning of 1922 his doctors forbade him daily work. From June to Aug. the disease made rapid progress, and for the first time he began to lose the power of speech and in Dec. he became paralysed in the right arm and leg. He died on Jan. 21, 1924, at 6.30 P.M., at Gorky, near Moscow. His funeral was the occasion for an unexampled manifestation of love and grief on the part of millions. Ám a nagy vezér mumifikálásáról és a Mauzóleum létesítéséről már nem szól, és azt sem említi – eléggé el nem ítélhető módom –, hogy üvegkoporsójából Lenin őszi éjjeleken kiszökik: NOSZFeratu művésznéven él és szívja vérét a vörös októberi éjszakáknak. Ezt más források is megerősítik, elmondva az alakját és nevét váltogató nagy szellem szülővárosáról, hogy It was later re[re(re)]named Nosferatunsk after Vladimir Ulyanov-Lenin-Nosferatu.
első megjelenés: Spanyolnátha, 4. szám: NOSZFeratu
kafbek
terestyén polikárp
Nagy volt a lelkesedés a hátország szívében is, miközben a szívország hátában már ott lihegett a rossz szájszagot árasztó dekadencia, nem is sejtve, hogy a katonazenekar tagjai titokban kivágták rezet, így a lukas harsonák nem tudtak rázendíteni a temetőben a feltámadási indulóra.
Agitáció és propaganda Agrárkérdés Alkotmány, szovjet Alkotmánymozgalom Alkotmányos demokrata párt Állam Állami támogatás Államkapitalizmus a proletárdiktatúrában Államosítás Anarchizmus Angol munkásmozgalom Annexiók Áprilisi tézisek
thomas blowup
ELső MEgyar PERformansz KÁrpátalján
Október első kellemesen meleg délutánján a nevickei romvár falai között tartottuk a fenti címen jelzett rendezvényünket.
Nevickére a menetrendszerű elektricskával érkeztünk. A heppeninget már leszállás után elkezdtük a kis állomáson, ahol is, az utazóközönség nem kis riadalmára, felszerelésünkből lecsatoltuk a felgöngyölt gumimatracokat, felfújtuk őket, elhelyeztük az éppen továbbhaladó szerelvénytől üresen maradt sinekre, majd kényelmesen, ülő helyzetben elhelyezkedtünk rajtuk, elővettük a magunkkal hozott merőkanalakat és mély meggyőződéssel evezni kezdtünk. Az eleinte lélegzethez sem jutó forgalmista ekkor éktelen káromkodó ordításban tört ki, mi abbahagytuk az evezést, felálltunk, hónunk alá vettük a matracokat és a kis állomáson kifüggesztett menetrendet skandálva elindultunk a sinek mentén. A közúti sorompónál elkanyarodtunk.
A függőhídon megállva a magunkkkal hozott színes lapokból, amelyekre írásainkat printeltük ki, papírcsónakokat hajtogattunk és ügyesen vízre ejtettük. Két perc múlva az Ung tarkállott irodalmi flottánktól.
A várba toronyiránt szerettünk volna felmenni, de ez, a magunkkkal cipelt matracok miatt is, erőnkön felüli feladatnak látszott, így többszöri eredménytelen kísérlet után egy megfelelő ösvényt választva fújtattunk fel a csúcsra.
A vár belső udvarát vettük birtokunkba, ahol is különböző egyéni akciók kíséretében felolvastuk, előadtuk írásainkat. Polikárp egy háromliteres uborkásüvegbe szavalta időmértékben írott kisprózáit, majd kupakot pattintott az üveg szájára. Elemér a toronyba ment fel, olvasás közben csikokat tépett le a kéziratáról és a szélbe eregette őket. Teodóra és Levitta erotikus tornagyakorlatok lihegéseibe kiáltották bele soraikat. Béla kazettára mondta csak kétszótagú szavakból írt monológját és a maximális hangerőre állított magnójával a falak tövében osonva adta elő produkcióját. Thomas és Kafbek csak sötétedés után volt hajlandó akcióba lépni. Ekkor kisebb tüzet raktak, ezt valamennyien körbeálltuk. Ők mormogásba kezdtek, majd illat- és bűzinstallációt mutattak be: a tűzbe különböző fiolákat, gyuracsokat, kis zacskókat vetettek, minket pedig felváltva ért hol aceton- és benzinszag, hol levendula- és vaníliaillat csapott meg, színes füstök szálltak fel, kisebb petárdák vetettek szikrát, a két performer pedig úgy mormogott, mintha egyenesen a gyomrukból jönne a hang. Ehhez mi valódi gyomorkorgással csatlakoztunk, eddigre már nagyon megéhezvén.
Az evés-ivás után kisebb vitát követően úgy döntöttünk, hogy a Lovamat kötöttem című népdal lesz az, amelyet nem éneklünk el közösen. Ehelyett, heppeningünk zárásaként, az egyik ablaknyílás kőpárkányára sorba raktuk mobiltelefonjainkat, és megvártuk, hogy egy korábban megbeszélt időpontban mindegyikünket felhívjon egy barátunk vagy rokonunk. Matracainkra fekve és zseblámpáink fényét a falakon járatva vártuk meg, hogy az összes telefon megszólaljon. Ekkor fektünkben kihúztuk a matracokból a dugókat, ezzel a sóhajjal jelezve az ELMAPERKA befejeztét.
Az alkalomról nem készültek sem fotók, sem hang- vagy videofelvételek, feljegyzés is csak ez az egy.